Kevés ember jut el oda, hogy egy egész életformát tudatosan lezárjon. Még kevesebben vannak, akik ezt akkor teszik meg, amikor kívülről nézve még mindig a csúcson vannak.
Az Instant Biznisz Podcast legújabb epizódjában Rakonczay Gáborral beszélgetünk arról, milyen érzés meghúzni egy határt, elengedni egy korszakot, és új irányt választani akkor, amikor valami már szinte teljesen összenőtt az identitásoddal.
Ez az epizód elsőre az extrém sportokról szól. Az Atlanti-óceánról, expedíciókról, veszélyes helyzetekről és egy hosszú karrier lezárásáról. Közben nagyon gyorsan kiderül, hogy valójában sokkal többről beszélgetünk. Karrierváltásról. Elengedésről. Újrakezdésről. Arról a pillanatról, amikor érzed, hogy valami véget ért, még akkor is, ha kívülről minden működőképesnek tűnik.
Hogyan engedsz el valamit, ami az életed része lett?
Rakonczay Gábor közel két évtizeden keresztül építette az extrém sportolói karrierjét. Az óceánátkelések, a rekordok és a veszélyes expedíciók idővel nem csak projektek lettek, hanem az életének meghatározó részei. Ebben az epizódban őszintén beszél arról, hogyan jutott el oda, hogy kimondja: bizonyos típusú expedíciókat többé nem akar csinálni.
Ez a döntés nem egy hirtelen fordulat volt. Nem egy kiégésből vagy kudarcélményből született meg. Sokkal inkább egy hosszú idő alatt beérő felismerésként jelenik meg, ahol fokozatosan összeállt benne, hogy ideje új irányba vinni az energiáit.
Hogyan lehet lezárni valamit úgy, hogy közben ne érezd veszteségnek?
Az utolsó expedíció valójában sokkal többről szólt
Az epizódban nagyon fontos szerepet kap az a gondolat, hogy az utolsó expedíció valójában nem egy utolsó sportteljesítmény volt, sokkal inkább egy lezárás.
Gábor őszintén beszél arról a korábbi óceáni expedíciójáról, amely során majdnem meghalt, és amelyet hosszú éveken keresztül nem tudott igazán feldolgozni. Kívülről világrekordként és hatalmas sikerélményként látszott az egész, belül viszont maradt benne valami lezáratlan.
Mesél arról is, hogy az ember mennyi energiát veszteget azokra a dolgokra, amelyeket soha nem rakott rendbe magában. Azokra a helyzetekre, amelyeket idővel megtanulunk kikerülni, miközben folyamatosan ott vannak a háttérben.
Az utolsó expedíció ezért számára sokkal inkább egy személyes lezárás volt, mint sporteredmény. Egy mód arra, hogy visszamenjen ugyanabba a helyzetbe, és megnézze, mi történik akkor, ha már más emberként áll bele ugyanabba a kihívásba.
Miért fontosabb néha az irányváltás, mint a folytatás?
A podcast egyik legérdekesebb témája az, hogy mikor kell továbbmenni, és mikor kell irányt váltani. Ez különösen izgalmas vállalkozói szemszögből, mert rengetegen építenek fel éveken keresztül egy karriert, céget vagy identitást, amit aztán egy idő után már csak megszokásból tartanak életben.
Rakonczay Gábor nagyon érdekes különbséget tesz a nehéz és a veszélyes projektek között. A beszélgetésből szépen kirajzolódik, hogy számára már nem az a fontos, hogy minél nagyobb veszélyt keressen, hanem az, hogy olyan új célokat találjon, amelyek ugyanúgy lehetetlennek tűnnek, mégis más típusú fejlődést hoznak.
Az embernek nem kell ugyanabban a játékban maradnia örökké ahhoz, hogy tovább fejlődjön.
A problémák elkerülése valójában lelassít
A beszélgetés második felében egyre inkább általános életfilozófiai irányba fordul a téma. Szóba kerül az is, hogy mennyire próbáljuk elkerülni a nehéz helyzeteket, konfliktusokat és problémákat.
Gábor szerint a fejlődés szinte mindig a problémákon keresztül történik. Azok a helyzetek, ahol kénytelen vagy reagálni, dönteni és alkalmazkodni, sokkal többet tanítanak, mint a kényelmes időszakok.
Ez a gondolat különösen érdekes a mai világban, ahol szinte minden arról szól, hogyan legyen egyszerűbb, gyorsabb és kényelmesebb az életünk. A beszélgetés közben mégis egyre inkább az rajzolódik ki, hogy a valódi önbizalom, tudás és tapasztalat pont azokból a helyzetekből születik meg, amelyeket a legtöbben próbálnának elkerülni.
Miért fontosak a pontos célok?
Az epizód egyik legerősebb metaforája az óceánhoz kapcsolódik. Gábor arról beszél, hogy egy hosszú óceáni átkelés során már minimális iránytévesztés is teljesen más végpontra vezethet.
Szerinte ugyanez igaz az életre is.
A célok valójában nem önmaguk miatt fontosak, hanem azért, mert meghatározzák az utat, amin haladsz. Egy apró eltérés az elején évekkel később teljesen más emberekhez, más lehetőségekhez és más élethez vezethet.
Ez az a gondolat, ami az egész beszélgetést áthatja: a tudatos haladás fontossága.
Te el tudod engedni?
Ez az epizód sokkal személyesebb és lágyabb, mint amit elsőre várnál egy extrém sportolóról szóló beszélgetéstől. Közben pontosan ettől lesz erős.
Nemcsak rekordokról vagy expedíciókról szól, hanem arról, hogyan zársz le egy korszakot, hogyan engeded el azt, ami eddig az életed volt, és hogyan mersz új irányba indulni akkor is, amikor még nem látod pontosan a túlpartot.
Ha valaha érezted már azt, hogy egy új szakasz küszöbén állsz, vagy kíváncsi vagy arra, hogyan gondolkodik valaki, aki tudatosan képes újraírni saját életének következő fejezetét, akkor ezt a beszélgetést érdemes megnézned.
Kattints és nézd meg most!
